On CloudUltra 2 – Terepfutócipő teszt

On CloudUltra 2 - Terepfutócipő teszt

Október utolsó hétvégéjén, egy mátrai edzőtábor keretében volt szerencsém a SmartRun és az On Running jóvoltából kipróbálni a svájciak felhőcipőjét, a Cloudultra 2 modellt. Ráadásul nem csak egy futásra vehettük fel, hanem 3 napig folyamatosan nyúzhattuk.

Tekintve, hogy pénteken megdőlt a csapadékrekord, ennek nagyon örültem, mert a nagy sár garantált volt, és a legrosszabb dolog a terepfutásban a cipőtakarítás. Ezért nálam az is szempont, hogy egy cipő mennyire könnyen tisztítható. Ebben szuper jól szerepelt a tesztalany: nem ragaszkodik a sárhoz sem a külső része, sem a talpa.

De kezdjük az elején. Az elsők között érkeztem Mátraházára, így még a teljes méretsorból választhattam. Jellemzően 42 feles cipőim vannak minden márkából, de a Cloudultrából ez éppen passzentos volt. Tapasztalt ultrásként tudom, hogy legalább egy mérettel nagyobb cipő kell, így inkább egy 44-est választottam. Első bebújáskor azonnal kiderül a számomra legfontosabb dolog: mennyire szűk elöl a cipő. 10-20 órás futás során igencsak kellemetlen és vízhólyagbarát tud lenni, ha a lábujjaim nem tudnak kényelmesen elterülni. Már 42.5 méretben is ficánkoltak az ujjaim, a 44-esben meg pláne, úgyhogy bátran mehetett fel a vastagabb zokni.

Amint elállt az eső már mentünk is egy laza tízesre. Legalábbis a track alapján én ezt hittem, de Csabi egy nagyon technikás, és patakátkelésekkel tűzdelt útvonalat dobott össze. A sok eső miatt esélyünk sem volt száraz lábbal átkelni, bár az elsőnél még megpróbáltuk. Aztán inkább bokáig gázoltunk a vízben, ami nekem nagyon jól esett, kellemesen hűtötte a lábam. Itt ki is derült a topán leggyengébb pontja: a bekerült vizet az istenért sem ereszti ki, ez hosszú távon okozhat problémákat felázott talp formájában, nyáron pedig nem lehet túl jó a szellőzése.

Avar, sár, vizes kövek, meredek lejtő már ebben a rövid körben is volt jócskán, én meg egyre bátrabban emeltem a tempót, ahogy éreztem, hogy végig stabil a cipő, nem fog ki rajta a csúszós terep. Pedig első pillantásra a talp nem ezt ígérte, nincs agresszív fogazat, teljesen átlagosnak néz ki. Az orr- és oldalvédelme is nagyon jó.

Na de nézzük mit mutat hosszabb távon!
Bár rendes hosszú futás másnapra sem volt tervezve, a 19km és 700m szint kényelmes tempóban majdnem három óráig tartott. Ennyi idő alatt pedig már kiderül egy cipő csillapítása. Ebben jól tejesít a svájci márka: elsőre ugyan nem tűnik éppen puhának, inkább az a pont kellemes érzés, de ez végig megmarad. Érezhetően ultrára lett kitalálva: egy cipő akkor jó, ha elfelejted, hogy a lábadon van. Bár én végig figyeltem a teszt miatt mikor hogy viselkedik, de néha még így is teljesen megfeledkeztem róla.
Ezen az útvonalon aszfaltos részek is voltak, és itt is nagyon jó volt a csillapítása a cipőnek, nincs túltolva, mint egyes márkáknál. Ahol nálam sok cipő elvérzik – vagy inkább én vérzek bennük a kiálló sarkantyúm (Haglund-sarok) miatt – az a sarokrész párnázottsága.
Ez már fél óra alatt kidörzsöléshez szokott vezetni, de az On-ban még csak eszembe sem jutott. A fűzője lapos, ami miatt nem is oldódott ki egyszer sem, pedig csak szimplára kötöttem.

Eddig tehát volt rövid és hosszú kocogás, utolsó nap jöhetett a nyélen futás: a Kékes Csúcsfutás Trail útvonala volt tervezve (11.8 km + 760 m szint), ami a csövön kifér tempóban. Itt szokott jönni a cipő súlya, de mivel patikamérleggel nem készültünk, ezt lelestem a gyártó oldaláról: 295 gr. Nem tartozik a könnyű cipők közé, ez érződött is, de egyáltalán nem robusztus, lehet vele tempózni rendesen. A csúcsról végig a sípályán jöttem vissza, ami elég rendes lejtő, de itt is lehetett csapatni bátran.

Összességében egy nagyon jó cipő a Cloudultra 2, igazi mindenes, jól viselkedik minden terepen, hosszabb és tempós futáson is. És ami a lényeg, hogy kényelmes. Amibe bele tudok kötni, hogy nem ereszti ki a vizet, és nem éppen egy szépségdíjas modell, bár ez terepen nem is számít annyira. 

Hasznos Információk

Idén ősszel is edzőtáboroztunk Mátraházán.

Idén ősszel is edzőtáboroztunk Mátraházán.

Péntek:

Az edzőtábor első napja igen kalandosan indult. Péntekre országos esőzést jósoltak, ami be is jött. Sőt, megdőlt az ezen a napon lehullott legtöbb csapadék rekordja is, hiszen összesen 80 mm csapadék eset. Szerencsére délutánra az eső elállt, de az első futásunk útvonalát még ideiglenes vízfolyások és vízesések tarkították. Szerintünk mindenkinek örök emlék marad ez röpke kis 10 km.

Vacsora után Rakonczay Gábor és edzője, Lesi Zoltán előadását hallgathattuk meg. Megismerhettük Gábor különleges életútját és hogy hogyan keveredett az ultrafutás világába. Az este folyamán számos fontos gondolattal és felismeréssel lettünk gazdagabbak. És ha ez még mindig nem lett volna elég, a legelszántabbak az éjjel közepén még el is kísérhették Gábort a Kékes tetejére – természetesen futva.

Szombat:

A második nap a csapat egyik fele 18 km-es kört futott, Parádsasvár és Parádhuta érintésével, mely útvonal 700 m szintemelkedést foglalt magában. A csapat másik fele 15 km-t futott Mátrafüred irányába. Szerencsére a szombati idő teljes ellentéte volt az előző napnak, így szikrázó napsütésben gyönyörködhettünk a színes őszi tájban.

A délután a jól megérdemelt wellness és egy kis szieszta következett, a napot pedig kivételesen szabad programmal zártuk – beszélgettünk, ping-pongoztunk, holdfogyatkozást figyeltünk.

Vasárnap:

Mostanra már hagyomány, hogy az edzőtábor utolsó napján „csúcstámadunk ” , így az idén sem lehetett másként. Viszont annyit csavartunk a dolgokon hogy kivételesen nem Mátraházáról, hanem Mátrafüredről rajtoltunk. A kihívás pedig nem volt más, mint a BSI által szervezett Kékes Csúcsfutás Trail útvonala: Mátrafüred  (341 m ) – Sástó – Mátraháza – Kékestetőn (1014 m ). Ezen a 11,6 km-es, 755 m szintemelkedést tartalmazó futáson már nem kell tartalékolni, hiszen dolgunk végeztével már csak az utolsó közös ebéddel kellett „megbirkóznunk”.