Tekintve, hogy pénteken megdőlt a csapadékrekord, ennek nagyon örültem, mert a nagy sár garantált volt, és a legrosszabb dolog a terepfutásban a cipőtakarítás. Ezért nálam az is szempont, hogy egy cipő mennyire könnyen tisztítható. Ebben szuper jól szerepelt a tesztalany: nem ragaszkodik a sárhoz sem a külső része, sem a talpa.
De kezdjük az elején. Az elsők között érkeztem Mátraházára, így még a teljes méretsorból választhattam. Jellemzően 42 feles cipőim vannak minden márkából, de a Cloudultrából ez éppen passzentos volt. Tapasztalt ultrásként tudom, hogy legalább egy mérettel nagyobb cipő kell, így inkább egy 44-est választottam. Első bebújáskor azonnal kiderül a számomra legfontosabb dolog: mennyire szűk elöl a cipő. 10-20 órás futás során igencsak kellemetlen és vízhólyagbarát tud lenni, ha a lábujjaim nem tudnak kényelmesen elterülni. Már 42.5 méretben is ficánkoltak az ujjaim, a 44-esben meg pláne, úgyhogy bátran mehetett fel a vastagabb zokni.
Amint elállt az eső már mentünk is egy laza tízesre. Legalábbis a track alapján én ezt hittem, de Csabi egy nagyon technikás, és patakátkelésekkel tűzdelt útvonalat dobott össze. A sok eső miatt esélyünk sem volt száraz lábbal átkelni, bár az elsőnél még megpróbáltuk. Aztán inkább bokáig gázoltunk a vízben, ami nekem nagyon jól esett, kellemesen hűtötte a lábam. Itt ki is derült a topán leggyengébb pontja: a bekerült vizet az istenért sem ereszti ki, ez hosszú távon okozhat problémákat felázott talp formájában, nyáron pedig nem lehet túl jó a szellőzése.
